Egy nyíregyházi áruházban fotóztam nektek: - Amikor kínai barátunk fejből fordítja le a cipőfűzőt.

A videó angol nyelvű, de azért elég jól visszaadja, hogy itt nem szívesen töltene el az ember még 1 napot sem. 2012-ben volt egy komolyabb börtönlázadás, akkor 19 ember meghalt.

Videó az újrahasznosításról, magyar stílusban 🙂

Hajgöndörítés házilag

Egy dajdajozó, részegekből álló társaság csönget be egy lakás ajtaján. Amikor kijön a háziasszony, a legkevésbé részegnek tűnő fickó megkérdi tőle: - Ön a Kovács Gézáné? - Igen, én vagyok. - válaszolja a nő. - Miért kérdi? - Ha Ön Kovács Gézáné - csuklik egyet a szóvivő - válassza ki legyen szíves közülünk Kovács Gézát, hogy aztán mehessünk tovább...

A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban egy 1946-os plakáton olvasható: „Igyon sört! Kérjen sörpénzt!”. Az ötlet Aich Huberttől, a Dreher Sörgyár akkori igazgatójától származik, aki a II. világháború utáni gyenge keresletet valószínűleg azzal igyekezett növelni, hogy a nagyobb vállalatokkal megállapodott: azok sörpénzt vehettek az alkalmazottak részére, akik ezt sörre vásárolhatták le. A plakát a dolgozókhoz szól: kérjenek juttatásként sörpénzt munkáltatóiktól! De sörpénz a szocializmus idején is létezett: a kis kör alakú érmék (bárca vagy tikett néven is említik) a különböző magyar sörgyárak nevével vagy rövidítésével ellátva az adott gyárban dolgozók részére készültek. A munkások ilyen sörpénzt kaptak a fizetésük mellé, amit napi munkájuk végeztével válthattak be literes, csatos üvegben kimért sörre. Az üvegek csak ebben a formában voltak használatosak, azokat vissza is kellett vinni. A visszavételkor kapott lyukas, valamint a munkáért kapott sima érmével együttesen lehetett kiváltani az újabb üveg sört. A dolgozók a „házi” sört a pénzérme miatt tikettes sörnek, az üvegforma miatt csatos sörnek is hívták.

Egy robotporszívó megette egy háziasszony haját...

Ez szép munka volt!